3. fejezet

- Ezt soha ne vedd le, hogy később is megtalálhassalak! Megígéred?
- Megígérem - és közben könnyeim megállás nélkül folytak - Szeretlek Hobi! - szorítottam meg ismét.
- Én is téged. Vigyázz magadra Mia, rendben? - szorított ő is magához, amire én már csak bólogatni tudtam a könnyek miatt. 

Frissen pattantam ki az ágyból és igyekeztem mindent a lehető leggyorsabban elintézni. Ma szombat volt és ha átakartam az új szomszédaimat hívni ebédre akkor sietnem kellett. Szinte egyik helyről a másikra csúszkáltam a zoknimban. Egyik alkalommal amikor azt hittem végre végeztem,de láttam hogy nincs rajtam gatya,az ajtóból rohantam vissza a kanapéhoz,ahol majdnem le is fejeltem a dohányzóasztalt. Mikor azt is végre felrángattam magamra, futottam vissza az ajtóhoz és a cipővel nem is törődve kopogtattam át a szomszédos házba. Vártam és csak vártam vigyorogva,mint egy vadalma,mire végre meghallottam a zár kattanását és egy borzas, vörös fejjel találtam szembe magam. Amint találkozott a tekintettünk, elmosolyodott és kérdőn nézett rám.
- Szia. Minek köszönthetem ezt a korai ébresztést?
- Bocsánat, nem akartalak felébreszteni - lohadt le az arcomról a mosoly.
- Semmi baj. Már ébren voltam egy ideje, csak egy kicsit még komásan érzem magam - nevetett fel.
- Csak azt akartam kérdezni, hogy mivel most nemrég költöztetek ide és az új szomszédokat illik illedelmesen üdvözölni, hogy lenne-e neked és a barátodnak átjönni hozzám ebédre? - hadartam el gyorsan. Egyszerűen nem tudtam a szemébe nézni, zavarba hozott ahogy a tekintetét belemélyesztette az enyémbe, mintha ettől függne az élete.
- Ó... - csak ennyit tudott mondani és zavarában ő is a nyakát kezdte vakargatni - Nos a barátom most is dolgozik,de én szívesen átjövök, ha nem zavarok - tette hozzá mosolyogva.
- Dehogy zavarsz! Örülök ha néhanapján van valami társaságom. Akkor olyan délkörül gyere át! És most nyugodtan kopoghatsz.
- Ó, rendben - vörösödött el szegény. Egyértelműen aranyos. Elég Mia,nem szabad! Van barátod!,korholtam magamat - Akkor majd délben! - szólt még utánam.
- Oké - csuktam be végre magam után a bejárati ajtót.
Egyszerűen nem tudtam nem vigyorogni, sőt örömömben ugrálni kezdtem és a levegőt bokszolni. Aztán amikor felugrottam a kanapéra és majdnem leestem gyorsan leállítottam magam és lihegve ültem le rá, miközben finoman az arcomat ütögettem.
- Oké, oké nyugi! Gondolkozz Mia, gondolkozz! Mit akarunk neki egyáltalán készíteni? Jézusom, azt se tudom egyáltalán mit szeret! - ugrottam fel ismét ijedtemben.
- Nem,nem, nem esünk kétségbe! Biztos van valami - szinte már fel s alá rohangáltam a konyhában. Teljesen kiborultam.
- Idióta! Legalább annyi eszed lett volna hogy megkérdezed.... Meg van! Spagetti! Azt mindenki szereti! - kiáltottam fel örömömben - Remélem...
Gyorsan neki is láttam hogy kitakarítsam a lakást és viszonylag elviselhetővé tegyem a kinézetét. Több mint három zsákot összegyűjtöttem felesleges szeméttel. Azt viszont tudni kell rólam hogy bár nőből vagyok,de nálam egy rendrakás abból áll hogy a felesleges dolgokat a nappaliból átdobálom a többi szobába,amit amúgy se használ senki. Mikor ezzel is végeztem nekiláttam a főzésnek. Sosem szoktam magamra főzni, bár tény hogy anya tanított és jól is ment,de ahhoz én valahogy mindig is túl lusta voltam. Előkerestem a receptet amit még anya írt le nekem és hozzákezdtem. Mire dél lett készen is lettem és már az ajtót figyeltem. Aztán hirtelen kopogtatásra lettem figyelmes. Kinyitottam és Jimint látva újra hatalmas vigyor terült el az arcomon, főleg amikor megláttam a csokrot a kezében.
- Szia. Gondoltam hozok egy kis ajándékot ha már vendégségbe jöttem - mosolygott ő is rám.
- Köszönöm,de nem kellett volna. Gyere csak nyugodtan beljebb.
Amíg én a virágokat vázába raktam Jimin a kanapén várakozott és amikor én kész lettem leültünk az asztalhoz.
- Nos, nem tudtam hogy mit szeretsz vagy ilyesmi úgyhogy sajnos csak ezzel tudok szolgálni - nyújtottam felé a neki kiszedett spagettit.
- Ó, ez tökéletes. Semmi baj. Sokan tartják problémának hogy nem tudják mit eszik egy koreai, de amúgy semmi különöset - próbált megnyugtatni.
- Akkor jó. Jó étvágyat!
- Jó étvágyat neked is. Wooooww... - mondta teli szájjal - Ez valami mennyei! - nézett rám csillogó szemmel. Alig tudtam visszatartani a nevetésemet.
- Köszönöm - mondtam és éreztem hogy a fejem még egy árnyalattal vörösebb lett.
- Erről az egyik barátom főztjei jutnak eszembe. Ő is remekül főz,de hát ne számítson senki másra ha valaki úgy szeret enni,mint ő. Egyszer látnod kell enni őt. Olyan olyankor mintha két teniszlabdát rágna - mesélte izgatottan - J-hope nem is tudja miről marad le...
- J-hope? - néztem rá csodálkozva.
- A barátom akivel ide költöztünk - magyarázta - Ő különösen rajong az ilyen ételekért, főleg az amerikai ételekért. Igazán sajnálom hogy ő nem tudott eljönni - nézett rám szomorúan.
- Semmi gond. Majd legközelebb. Hogy-hogy kiköltöztettek ide?
- J-hope-nak személyes ügyeket kellett elintéznie plusz a vérében van az utazás. Meg aztán kezdett egyre híresebb lenni otthon és nagyon elakart szabadulni - olyan izgatottan mesélte a barátja életét,mintha valami világszenzációt mesélne. Mintha csak magamat látnám. Ezt nevezik igazi barátságnak.
- Az a gyerek igazi tánc prodigy. Egyszer majd meg kell nézned.
- Én benne vagyok.
Még sokáig beszélgettünk,de egy idő után neki mennie kellett vissza pakolni nekem pedig írnom kellett tovább,hiszen egy teljes napot kihagytam. Gyorsan telefonszámot cseréltünk és elköszöntünk. Egészen későestig dolgoztam. Gyorsan elmentem fürödni,átöltözni és eldőltem az ágyamon. Határozottan örültem az új szomszédnak. Kedves volt, folyton mosolygott és aranyos volt ahogy teljes lenyűgözöttséggel beszélt a városról, az otthonáról, a családjáról, de főképpen a barátairól. Ahogy egyre többet tudtam meg róla egyre több ihletem lett, sőt teljesen elfeledkeztem Jay-ről,anyáékról...Kivéve róla...Hogy akarok én túl lenni rajta,ha egy ilyen helyes pofi,mint amilyen Jimin, se tudja elfeledtetni? Nagyot sóhajtottam,mire megcsörrent a mobilom. Amint megláttam a kijelzőjén a nevet, elmosolyodtam.

Feladó: Jiminnie
Alszol már?  

Én: 
Még nem, miért?

Jiminnie:
Van kedved holnap délután sétálni egy kicsit? ;) Most már semmi olyan komolyabb dolgom nincs és unatkozom... ;( 

Én:
De, szívesen! :D *-*


Jiminnie:
Szupi :D Akkor majd 3-ra jövök. :)

Én:
Oksa :)

Jiminnie:
Na! Tessék aludni most már kisasszony! :D :*

Én:
Igenis uram! :D Jó éjt... :) 

Jiminnie:
Jó éjt! :) <3

Mosolyogva raktam a párnám alá a telefonom és szép lassan álomba szenderültem. 
- Jó éjt Jimin....Jó éjt Hobi...Siess vissza amilyen gyorsan csak tudsz...