4. fejezet THE END

~ Sziasztok! Ez itt hivatalosan is az utolsó része a történetnek. Mielőtt bárki megkérdezné, eleve ilyen rövidre terveztem,úgyhogy nagyon sajnálom ha ezzel csalódást okoztam bárkinek is. :( Ezt a ficit csak azért írtam hogy örömöt szerezzek azoknak akiknek J-hope a kedvencük és nem nagyon találnak róla történeteket,de az írásának minden egyes percét élveztem és remélem ti is élveztétek :) <3 Viszont annak aki szeretne tőlem még olvasni annak ajánlom a másik történetemet, amit viszont szeretnék a végtelenségig írni :) Ez pedig egy Namjoon fanfiction
 a Link: http://gyilkossegitseg.blogspot.hu/2016/05/prologus.html
Jó olvasást! ^^ <3 ÉS SAJNÁLOM!!! :( <3

 Azon az egy alkalmon kívül még nagyon sokszor találkoztunk Jiminnel, és már szinte rutinként együtt mentünk le vásárolni, illetve sokszor áthívtam ebédelni. Bár a barátjával nem találkoztam az elmúlt két hét alatt, de hála Jiminnek nagyon sokat megtudtam róla, így még ha nem is láttam sose az arcát, úgy éreztem mintha már évek óta ismerném. Ez mind így is volt amíg egyik alkalommal izgatott kopogást hallottam az ajtómon. Gyorsan nyitottam és egy izgatott Jimin futott be.
- Istenem Jane, nem fogod elhinni mi történt! - ugrándozott. Egyszerűen nem bírtam nem nevetni rajta, olyan aranyos volt.
- Mondjad!
- Tegnap beszélgettem J-hope-al és azt mondta, hogy annyit szoktam beszélni rólad hogy megpróbál ma hamarabb hazajönni. Végre találkozni fogtok! - forgatott meg a levegőben.
- Ez nagyszerű! - végre találkozni fogunk.
- Várj, még nincs vége! Most hívott Yoongi hyung, és azt mondta ők is meglátogatnak minket!
- Tényleg?
- Tényleg!
És itt kezdődött el az az örűlt ugrándozás kettőnk részéről, ami miatt a szomszédok nagyon sokszor pöröltek ránk. Hogy felkészüljünk úgy döntöttünk, nálam tartjuk az összejövetelt, ezért szóltunk az idősebbeknek hova jöjjenek. Én gyorsan rendet raktam és ChimChimmel elkezdtük csinálni az ételt. Viszonylag elég hamar kész lettünk. Kifulladva ültünk le egymás mellé és hamarosan mindkettőnk szeme lecsukódott.
***
Hatalmas zajra ébredtem fel amit nem tudtam hova rakni. Amikor végre rávettem a szemeimet hogy ki nyíljanak csak annyit láttam hogy Jimin valamit nagyon keres a hűtőmben.
- Te meg mit csinálsz? - kérdeztem miközben az álmot próbáltam kitörölni a szemeimből.
- Nagy bajban vagyunk!
- Miért? - siettem oda mellé.
- Elfelejtettük a desszertet - nézett rám kétségbeesetten, mire nagyot sóhajtottam. Azt hittem valami komolyabb dologról van szó.
- Miért kéne?
- Nos a fiúk rémesen édesszájúak...Plusz azt mondtam nekik hogy lesz - nézett rám kis kutya szemekkel. Istenem, miért nem tudok az ilyeneknek nemet mondani?
- Rendben. Akkor szerintem menj le abba az ázsiai boltba, ami a sarkon van. Hátha találsz valamit amit mind szerettek, mert nekem már nincs erőm sütni vagy bármi mást csinálni - ásítottam, mire beleegyezően bólintott.
Még akartam volna mondani neki valamit, amikor egyszer csak fordult a zár, kinyílt az ajtó és Jay lépett be rajta. Egy ideig döbbenten figyeltük egymást, tekintetét egyszer hol felém hol pedig Jimin felé fordította. Míg végül szomszédom törte meg a csendet.
- Akkor én szerintem most gyorsan leszaladok - mondta és ügyesen kisurrant az ajtón, magunkra hagyva kettőnket.
- Szóval... - szólalt meg végül Jay - Ennyi volt, igaz?
- Ezt hogy érted?
- Csak azért mert messze vagyok képes vagy megcsalni? Többet vártam el tőled...
- Te meg miről beszélsz? Jay, ő csak az új szomszédom! Kérte hogy segítsek neki és...
- Ne akard ezt nekem bemesélni! - ordított közbe - Elegem van hogy állandóan ahányszor együtt aludtunk, te annak a szerencsétlen Hobinak vagy ki a szarnak a nevét emlegetted, az ő nyakláncát hordod, és amint adódik egy alkalom képes vagy megcsalni!
- Én nem...
- Elég! - vágott ismét közbe és bezárta a köztünk lévő távolságot - Ennek most véget vettek! - mondta és kitépte a nyakamból a kolibrit és a földhöz vágta, ami nagy csörrenéssel darabokra tört.
- NEEEE! - kiáltottam fel. Könnyeim megállás nélkül folytak és lábaim megadták magukat és térdre estem.
- Ég veled Mia.. - mondta Jay és léptei távolodni kezdtek, aztán egy hatalmas csattanást hallottam. Mikor felnéztem láttam amint a nyitott ajtónál ott állt volt barátom az arcát fogja, előtte pedig egy fekete hajú srác ökölbe szorított kézzel.
- Hozzá merj érni még egyszer - mondta gyilkos tekintettel a srác, aztán aggódva indult el felém.
Majd megállt előttem, leguggolt hozzám és egyik kezét végighúzta az arcomon.
- Mia...
- Hoseok! - hallottam meg mögötte egy mély hangot, ami egy szőke hajú sráctól származott.
- Hobi... - néztem rá kikerekedett szemekkel, miközben a könnyeimet próbáltam eltüntetni, mire ő elmosolyodva bólintott és mutató ujjával elkezdte törölgetni a szemem.
- J-hope! - hallottam meg most már mögötte Jimin hangját.
Akkor már semmi sem érdekelt és a könnycsatornáimat szabadjára engedve, bőgve szorítottam magamhoz rég nem látott barátomat. El sem hiszem hogy mind végig csak egy fal választott el tőle...
- Hiányoztál..
- Mondtam hogy meg foglak találni csak legyél türelmes... - nevette el magát.
- Szeretlek - mosolyogtam bele a nyakába.
- Én is szeretlek...